Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű,
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg,gőzöl a tejsürü.
Kik messze voltak,most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles,kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a fa,
a jó barát boros korsóihoz von .
És zsong az ének áhitatba zöngve...
(Kosztolányi Dezső :Karácsony)
