Két évnyi csend után (mondván munka mellett nem volt erre idő ...) ismét "megszólaltam magamban" ;-) illetve most már inkább kicsit a bennem lakó KékZoknis-hoz szólnak majd a gondolatok, idézetek ;-) talán egyszer majd maga is olvassa ...

Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

(Babits Mihály)

Everyone has a photographic memory.

Some don't have film.

A gondolat minden,

őrizd meg e helyes lelki magatartást:

a bátorság, az őszinteség,

a jó kedély szellemét.

A gondolkozás szinte alkotás.

Minden jó dolognak a vágy a szülője,

és minden őszinte imádságot

meghallgat az ég.

Olyanokká leszünk, amilyenekké

szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

(Elbert Hubbard)

Change is inevitable,

except from a vending machine.

A Lehetetlen csupán egy nagy szó,

amellyel a kisemberek dobálóznak,

mert számukra könnyebb

egy készen kapott világban élni,

mint felfedezni magukban

az erőt, a változtatásra.

A Lehetetlen nem tény,
hanem vélemény.

A Lehetetlen nem kinyilvánítás,
hanem kihívás.

A Lehetetlen lehetőség.

A Lehetetlen múló pillanat csupán.

A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!!!

(Muhammad Ali)

Korán keltem.

H O L   A Z   A R A N Y ?

"Építs a nap alatt

jégből szobrokat,

s megtudod mennyit ad,

a fájón múló pillanat."

„Mert ahol a kincsed van,

ott lesz a szíved is.”

(Máté 6:21)

„Egy indián ellátogatott New Yorkba a barátjához. Sétálni indultak a Broadway-n. Nehezen viselte a járművek zaját, az utcákon özönlő tömeg moraját.

Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját és a fülébe súgta:
– Hallod Te is, amit én hallok?
– Persze. Hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait ...
– Nem, nem. Itt valahol egy TÜCSÖK ciripel.
– Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosban, sajnos már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember - felelte türelmetlenül a városi ember.

Az indián széthajtotta az egyik ház falára kúszó csenevész vadszőlő levelet – egy kis tücsök lapult mögöttük.

– Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok … – jegyezte meg józanul a barátja.
– Nem érted, miről van szó – válaszolta –, adj egy 50 centes érmét!
Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik nlhány lépéssel arréb voltak, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érmét.
– Érted már? – kérdezte az indián a barátját. – Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt mégis meghallotta.

Tudod az ember mindig azt hallja meg,

amire megtanult figyelni ...

(H. Hamdorf–Ruddies nyomán – Kötőjeles történetek)

"A barátság olyan,

mint a jéghegy: