Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,-
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritõn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert veled él. S talán lesz még idõm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
(Radnóti Miklós: Tétova óda)