Az igazán jó baráttal,
inkább lehetek őszinte, mint udvarias, és
ezt ő is nagyon jól tudja, és
ugyanígy gondolja, és
nem fél megtenni, megmondani ...
aki nem engem visszhangoz, mert ha a saját véleményem szeretném hallgatni, akkor kikiabálhatom egy hegytetőről vagy felvehetem magnóra, és annyiszor hallgatom vissza, ahányszor csak szeretném ...
az igazán jó baráttal egy szót sem szólunk,
elég egymásra néznünk és tudjuk, látjuk,
és épp ezért vele azt is jó együtt hallgatni,
ahogy csak a csend beszél ...
